Idén a legeslegutolsó pillanatban jutott eszembe, hogy akkor egy jót vacsoráznék még. A választásom végül a Téglagyári Megállóra esett. Lassan kezdem azt hinni, hogy ez egy “téglás” “reklám” oldal, de nem. A helyet úgy sikerült kiválasztani, hogy nem volt kötelező a foglalás, de ettől függetlenül azt ígérték mindenkinek lesz helye. És tényleg így volt.

Kellemes környezet. Étteremként soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hangulatos is lehet. Asztalok, rajta virágok, szépen megvilágítva. A személyzet ugyanaz, mint a bulik során, italok ételek viszont teljesen másak.

A gyümölcsleves a mániám, így itt is ezzel indultam. Először féltem a marcipános túrógombócos eperlevestől (nem szerem a marcipánt), de nem volt túl sok belőle, arányaiban vállalható volt. A Cordon Bleu, valamint a Bécsi Szelet hibátlan volt. Az ételek remekek voltak, finomak, ízletesek és méretes adagokat kaptunk. Az árak a még vállalható kategóriába tartoznak, akit nagyon érdekel, az nyugodtan lapozza át a hely honlapját: www.teglagyarimegallo.hu

A torkos csütinek két apróbb hátrányát emelném ki. Az egyik, hogy nagyon lassan készül el az étel. Nyilván ennek oka a tömeg (legalább 30-an voltak a helyen) és a rendelések felduzzadása. A másik ok teljesen más: durva teltségérzés és mértéktelen bűntudat.

Ilyenkor többen velem együtt, elgondolkoznak a fogyi-szerdán,
amikor csak vizet és gyümölcsöt fogyasztanának..

Ja bocs, a baj csak az, hogy mi nem “olyan” nemzet vagyunk!

Engedjétek meg, hogy egyből felköszöntselek benneteket az ügyből, hogy nemetek napja van! Ilyenkor nagyon nehéz helyzetben van az ember fia, mert fogalma sincs, mivel lepje meg a kiszemelt hölgyet. Persze jönnek az ötletek: virág, csoki, mozi, romantikus pillanatok, de én még mindig azt hiszem, hogy egy-egy jó mondat többet ér ezer szál rózsánál! )

Rögtön kiemelnék egy-két köszöntőt, amit a mai nap nyomására sikerült összehozni:

- Engedd meg, hogy ezzel a szál virággal tisztelegjek nemed, nőiességed és tökéletességed előtt.
- Kedves Nő! Imádunk téged, nem tudunk tőletek szabadulni és rátok gondolunk minden második másodpercben. (persze pucéran…:))
- Totális hódolatom irántatok. Teljesen meg vagyunk értetek őrülve. Nem lenne értelmünk élni nélkületek! (és milyen igaz…)
- Drága! Ha Te nem lennél, ez a virág sem kellett volna. És az esti sörözés meglett volna. )
- Boldog nőci napcsit! )

Srácok!!! Teljesen mindegy milyen aprócska ajándékkal lepitek meg anyutokat, csajotokat, leendő csajotokat, a lényeg, hogy egy pár kedves mondatot mondjatok el nekik. Ha nem megy, akkor legalább az alábbi videót mutassátok meg. Egy mosolyt tuti máris kaptok érte! )

watch?v=K6adfHNQNvI

És igen! Amúgy boldog névnapot ZOLTÁN-ok! )

Aztán ott vannak a mára kötelezővé vált partielemek. Ezekről is essen néhány szó. Van saját fotósunk, ak

i jobbnál jobb lencsékkel próbálja elhitetni, hogy azon az estén Ti is ott voltatok. (szakmai titok: nem  tudom, hogyan csinálja, de mindig jobbnál jobb csajokat hoz a buliba!:P). Van saját buli-videósunk, aki fordul, közelít, merevít (szigorúan csak képet), majd utó-munkával összevágja a party összefoglaló videóját, ami néha nagyon-nagyon nehéz. Szintén kis belső információ: a kameraman vezet a vidéki bulijainkon és ráadásul ugyanaz a keresztneve mint a fotósnak. Van saját állatkánk, egy nyuszi, aki nem nyúl beállni veletek PUMPÁLNI, locsolni vagy épp fotózkodni. Az ő szakmai titka az, hogy

megtalálta álmai nyuszilányát. De van ennél sokkal nagyobb baja is: senki nem ismeri fel őt jelmez nélkül… Még mi sem. Számtalanszor ült mellettem az autóban már az a srác aki nyúlcipőt és nyúl felsőt húz és soha nem esett le, hogy ő az. Van ez így.

Aztán vannak show elemek, a legfontosabb a pumpa. Mert hát érted, PUMPÁLJ RÁ buli pumpa nélkül, az olyan, mint egy party y-nélkül… Ezt aztán rendszeresen meghúzogatják a lányok, aztán a fiúk, aztán a lány koleszosok, a fiú koleszosok és mindenki más. Másik közkedvelt elem a partyban a green-box. Ezt használtuk a Club Caribe-ban szépséversenyen is. Csináltunk risza-miszás, tánci klippet szintén az előtt. A szervezők mindig megpróbálnak valami apróbb őrültséggel elkápráztatni a bulizókat, ha jól rémlik egyszer még egy PREZIOZO kazettát is kisorsoltak. )

Röviden ennyit a PUMPÁLJ RÁ-ról! És akkor nézzük miben más az UGRÁLJ RÁ!

Kb. csak annyiban, hogy:

- más a neve,

- és ez Magyarország első havatalos kangoo partyja.

A kangoo az egy ugrálós sport, amihez spéci cipőt hordanak (gondolom az idősödők ízületére gondolva) és elkezdett kis hazánkban népszerűvé válni. Mivel sportoló hölgyekről, urakról van szó, így a szombati bulira garantált a formás láb és popsi, noh és persze az izmos és kocka has.

A zenék változatlanok, a DJ-k változatlanok, a törzsközönség változatlan, a hangulat az ami egy picivel jobb lesz!

Várunk mindenkit szeretettel, 2011. 03. 05-én a Téglagyári Megállóba az UGRÁLJ RÁ partyra!

Cím: XVIII. kerület Üllői út 453.

Aztán a legnagyobb meglepetésünkre ajtótól, ajtóig (érts bejárattól kijáratig) állt a sor. ÚÚ. Már fogtuk a fejünket (éreztük, hogy a hatalmas bulitól fájni fog) és éreztük, hogy ez megint egy telt házas party lesz!

A bejutás ismét simán ment, bent a hely rezidense Dénes keverte a zenéket, a bárpultos csajok meg a piákat!

Nem gondoltam volna, hogy kecsón ennyire szeretik a fiatalok a PUMPÁLJ RÁ-t! Pedig, hogy mennyire szeretik azt el sem lehet mondani. Rengetegen jöttek jelmezbe bújva! Találkoztam rendőrnővel (óóó-óóó a rendőrnő az álmom:P – szegényt ezzel a szöveggel hányan olthatták…), Mini-egérkékkel, a Cowgirl-el és a szív doktornőjével, a cicalánnyal, az “öreg” dívával, a nyuszilánnyal, a sikollyal (személyesen!!!), a párducokkal, no és akkor a PUMPÁLJ RÁ rajongókat ne is felejtsem el!

Az este nagyon jól telt, többször volt “szedd alá”, volt “kezek, a kezek, a … kezek” is jó párszor. A legnagyobb meglepetésemre pedig, már eljutottunk egy olyan szintre is, hogy szívesen jönnek oda kamerán kívül is beszélgetni az emberek. Azt már biztosan állíthatjuk, hogy Kecskeméten beindult a PUMPÁLJ RÁ mánia! Többen minden hétvégére követelik a bulit. A remek hangulatot az is alátámasztja, hogy hajnali fél 5-kor, amikor már hazahúzóra vettük a figurát, még félházzal ment a buli! Az a baj, ezekkel a bulikkal, hogy mindig nagyon hamar véget érnek… )

Legközelebb Kecskeméten a már megszokott törzshelyünkön, a Caribe-ban Március 25-én leszünk! Gyertek el minél többen, mert ez nem csak egy megszokott PUMPÁLJ RÁ Classic lesz, hanem Gabóca névcsi napcsija is egyben. Ya meg az enyém is! )

Képek a facebookon azaz itt: http://www.facebook.com/pumpaljra?v=photos

pusza

Tényleg egy nagyon-nagy bulinak voltunk részesei. Ismét aggódtam (úgy néz ki, ez a vészmadár szerep nekem marad), hogy kevesen lesznek, meg nem lesz igazi. Hiszen aznap kis fővárosunkban több mint 100 helyen tartottuk pótszilveszteri bulit. De azt kell, hogy mondjam nagyon csúnyán rámcáfoltak…

képek a 2011. 01. 08-i buliból
képek a 2011. 01. 08-i buliból

Tették mindezt a bulizók és a dj-k is. A bulizóknak ezúton is ezer köszönet. Végig nagyon jót mulattunk, többen odajöttek bratyizni, volt aki hagyta magát, hogy meghívjam egy italra – őt ezúton is üdvözlöm! A legnagyobb meglepetés számomra az volt, hogy a megszokott banda 90%-a ott volt, és még jöttek új arcok is!!! És ami igazán kiemelkedő, hogy a party végefelé (olyan 4 körül), még a bulizók 80-85%-a ott volt, tombolt és eszük ágában sem volt elindulni haza!

A DJ-knek ismét külön köszönet! Nagyon jól megszervezett, jól levezényelt buliban volt részünk. Kiemelném az est folyamán Spigit, aki hozta a megszokott formáját, valamint a helyi rezidenseket (Tape and Adam), akik igazodva a bulizó “tömeg” akaratához, a tech-house vonal helyett, maradtak a spy-dance vonalnál egész éjjel.

Egy tuti, hogy eddig is nagyon jók voltak a Pumpálj Rá!-k, de ezt az éjszakát überelni, felülmúlni nagyon nehéz lesz! Mindenesetre február 5-én megpróbáljuk a budapesti Téglagyári Megállóban! Ott találkozunk!!!

Képgaléria

Facebook oldal

Az ötletért ezer köszönet a radioshowteam-nek!
Az ő karácsonyi vidijüket itt láthatjátok!

Történt ugyanis, hogy hétfőn este, amikor a metrón utaztam, felfigyeltem egy fiatal srácra. Ruházata tiszta, sérója rendben, valami egyetemistaféle lehetett. Ami feltűnt az a viselkedése, és igazából arra lehetett következtetni, hogy megőrült, vagy valami baja van. Fura pózba vágta magát, kicsit mintha rángatózott volna és ráadásul látszott rajta, hogy sz*rul van. És mit tesz, a már fentebb említett 99% ? Nézi. Nézi b@meg, mint a moziban csak nézi. Ilyenkor nem tudom mire gondolnak az emberek. Azt hiszik ingyen cirkusz, vagy, hogy biztos drogos hagyjuk rá. Aztán persze vannak olyanok is, akik nem tudják, mit kell tenni. Itt jegyezném meg, hogy a mai világban a jogosítvány egy elvárt dolog, a metrón tuti, hogy minden második embernek volt. Ez úgy kapcsolódik ide, hogy a jogsihoz, el kell végezni az elsősegélynyújtó tanfolyamot. Vissza a történetekhez: a srác annyira szarul volt, hogy a mellette ülő nő vállára ájult (szinte), az meg ahelyett hogy megkérdezte volna, hogy jól van-e, még lenézően nézett a srácra. Tipikus 99%-os viselkedés.

Végül aztán az okosabbik 1% odalépett, és a sráctól megkérdezte, hogy mi van vele, hogy érzi magát. Adtak neki kaját, lefektették stabil oldalfekvésbe, aztán végül mentőt hívtak hozzá. Az okokra nem derült fény, mivel nekem le kellett szállnom, de ha jól értettem a srác másnapos volt. Szerintem valami más “anyag” még tuti volt a szervezetében…

A szomorú az, hogy tényleg nagyon kevesen MERTEK segíteni a srácon. Rosszabb esetbe talán 100 ember nézte volna végig, ahogy előttünk esik össze és hal meg…

képek a 2010. 11. 06-i téglagyári buliból
képek a 2010. 11. 06-i téglagyári buliból

És akkor a buliról pár sort: a helyszín még mindig tökéletes. Kicsi, de mégis tágas, lehet dohányozni, viszont nem füstös, és lehet tombolni is, de ücsörögni, beszélgetni is lehet a barátokkal. Amikor megérkeztünk 11 felé egy érdekes dologra lettem figyelmes. Ahogy fogyott a pezsgőnk (nahjó a kettőnek semmi köze egymáshoz), egyre több és több ember érkezett és egyfajta kis-sor alakult ki a bejáratnál. Bezzeg ilyenkor nincs forgatás, hogy még véletlenül se tudjuk megörökíteni az utókornak…

Aztán beérve volt egy dolog, ami miatt aggódtam: túl kevés embert láttam az alsó szinten. Lehettek kb. 30-an. Mondtam is a barátaimnak, ha ez így marad, akkor lehúzhatják a rolót! Néhány koktél, whiszkey-cola, jéger (mondtam, hogy felejteni mentem:) elfogyasztása után amikor már végre a spanok (értsd: UBC – United Bass Core dj-team) állt a lemezjátszók mögé, Mi is lemerészkedtünk táncolni. Lehetett kb éjfél, fél egy és végre megtelt a tánctér, boldog, önfeledten bulizó fiatalokkal!

UBC-ék szettje után a Dance4EVER team állt a lemezjátszók mögé, a megszokott színvonallal, jó, pörgős zenékkel. Dj szettjeikben a legjobban Sanyi beszólásait kedvelem (akik voltak már Pumpálj rá!-n, vagy remembEEE-r partyn, azok tudják, hogy mire is gondolok!:) A végét sajnos egyéb okokból nem vártam meg és barátaim nagy bánatára elég hamar otthon voltam.

Egy biztos, legközelebb – közel egy hónap múlva -, december 4.-én ismét találkozunk a téglagyáriban!

Nem titkolt célom ezzel az, hogy egyrészt az igazi “csemegéket”, “ínyencségeket”  (amennyire egy olyas valami amit a füleddel fogyasztasz lehet az) összegyűjtsem, valamint valami szóljon, amíg pölö a következő pumpálj rá partyra készülsz!

Rögtön az első körben ajánlok pár régebbi dance slágert. Remélem sokatoknak, sok ismerős lesz!

Az első felvétel tulajdonképpen egy régi dal feldolgozásának feldolgozása, vagy mai modern “szak” szóval élve: remixjének a remixje.

Ez a felvétel eredetileg Gigi’d Dgostino olasz zeneszerző, producer és dj alkotása volt. Anno úgy 1999-2000 környékén a zenecsatornák és a bulizó fiatalok kedvence lett. Most a szintén zenész, szintén olasz dj páros, Prezioso & Marvin egyik feldolgozásában láthatjátok az eredeti klippet. Személy szerint engem meggyőzött azzal, hogy meghagyták a régi vokált, dallamot és kapott egy új, “modern” basszust. Tulajdonképpen egész délelőtt csak ezt fütyürésztem!

Egy időben irtózatosan nagy kedvencem volt az egyik magyar-olasz (értsd: rádio deejay) rádióadón agyon játszott szám. Talán azóta rádió nem adta le. Viszont a youtube-on már tízmilleren ránéztek a September – Cry For You dalára.

Kellemes dallam, igazi dance-s ritmus, noh meg egy kristálytiszta énekhang. Csili-vili, villódzó, pinky klippel, mi kellhet még a népnek?:)  A September nevü formáció egyébként az idén 26 éves hölgyet takarja (a klippben szőkére festve), aki ezzel a számmal 2004-ben nem csak Svédországban, hanem az egész világban befutott.

Mindig is csodálkoztam, hogy miért nem születnek magyar slágerek hasonló stílusban. Aztán lehettem úgy 12-13 éves és rájöttem, hogy igenis vannak magyar előadók is a palettán. Kevesen tudják, hogy a Groovehouse formáció melyik dalával indult el elsőnek. Sokan szerintem azt mondanák, hogy igen, mindig is ilyen populáris, vokális volt, de ha hiszitek, ha nem ez volt az első kiadott számuk.

Speciel nekem ez a houseosabb vonal, a keményebb ütemek sokkal jobban megmaradtak, mint a mai, táncolhatóbb, éneklősebb, lágyabb stílus. Nyilván a trendnek meg kell felelni, ha a zenéből akarsz megélni és valahogy úgy alakult, hogy a populárisabb stílust részesítik előnyben.