Wowowow. Március 10-én, két nappal a nők napja után, máris itt a nagy zabások napja. Mondhatnám azt is, hogy ezt a napot nekem találták ki, mert imádok új dolgokat, új éttermeket és új ízeket megismerni. 
Idén a legeslegutolsó pillanatban jutott eszembe, hogy akkor egy jót vacsoráznék még. A választásom végül a Téglagyári Megállóra esett. Lassan kezdem azt hinni, hogy ez egy “téglás” “reklám” oldal, de nem. A helyet úgy sikerült kiválasztani, hogy nem volt kötelező a foglalás, de ettől függetlenül azt ígérték mindenkinek lesz helye. És tényleg így volt.
Kellemes környezet. Étteremként soha nem gondoltam volna, hogy ilyen hangulatos is lehet. Asztalok, rajta virágok, szépen megvilágítva. A személyzet ugyanaz, mint a bulik során, italok ételek viszont teljesen másak.
A gyümölcsleves a mániám, így itt is ezzel indultam. Először féltem a marcipános túrógombócos eperlevestől (nem szerem a marcipánt), de nem volt túl sok belőle, arányaiban vállalható volt. A Cordon Bleu, valamint a Bécsi Szelet hibátlan volt. Az ételek remekek voltak, finomak, ízletesek és méretes adagokat kaptunk. Az árak a még vállalható kategóriába tartoznak, akit nagyon érdekel, az nyugodtan lapozza át a hely honlapját: www.teglagyarimegallo.hu
A torkos csütinek két apróbb hátrányát emelném ki. Az egyik, hogy nagyon lassan készül el az étel. Nyilván ennek oka a tömeg (legalább 30-an voltak a helyen) és a rendelések felduzzadása. A másik ok teljesen más: durva teltségérzés és mértéktelen bűntudat.
Ilyenkor többen velem együtt, elgondolkoznak a fogyi-szerdán,
amikor csak vizet és gyümölcsöt fogyasztanának..
Ja bocs, a baj csak az, hogy mi nem “olyan” nemzet vagyunk!